Nóri szüléstörténete 2023.11.08.

AUM-os Kismama jógásom, Nóri, szüléstörténetét hozom most nektek. Nóri Komplex Szülésfelkészítőn is volt a párjával. SOTE II. privát, 2. baba, császár utáni VBAC-re készülés, de végül a WHO ajánlásával szemben program császár lett 40+1 napra (tehát a törvényi +7 napot sem várták ki), indítás nélkül, elvékonyodott hegre hivatkozva. Sajnos nem tudtam erről a fordulatról, és így nem tudtam ajánlani Nórinak, hogy kérjen különvéleményt a heg elvékonyodásra. Az is lehet, hogy valóban helyes volt a heg elvékonyodás diagnózisa, ezt utólag már nem tudjuk. Javaslom minden VBAC-esnek, hogy kifejezetten VBAC támogató kórházat, VBAC-ben tapasztalt orvost válasszon, aki teheti, és heg elvékonyodás gyanúja esetén kérjen különvéleményt. Az mindenesetre jó, hogy Lili nagyon jól akklimatizálódott, ügyesen szopizik, és hogy Nóri gyorsan regenerálódott. Sok boldogságot kívánok, Nóri, az immár 4tagú kis családnak! ??
„Szia Éva!
Most lett egy kis időm meg erőm, hogy megírjam a szüléstörténetünket.
Október 19-én született meg Lilla lányunk elvékonyodott heg miatt végül program császárral. Semmelweis Kft. keresztül a SOTE II-n volt a műtét a választott orvosommal. Nagyon szerettem volna vbac-et, erre is készültünk, a 38. héttől elkezdtem mindenféle praktikát bevetni, hogy magától beinduljon a szülés (ez volt a megállapodás az orvosommal, hogy terminusig mehet természetes úton, de utána már az indításnak nem igazán híve), de sajnos valamelyikünk még nem állt készen, így nem indult be a dolog. 18-a volt a terminusom, az utolsó vizsgálaton még annyit sikerült megbeszélnem az orvosommal, hogyha 19-ére már valamennyire kinyílik a méhszáj, akkor még egy burokrepesztést megpróbálhatunk, de ha semmi jele nincs indulásnak, akkor legyen műtét. Sajnos engem nagyon stresszelt ez a dolog, úgyhogy a befekvéskor, 40 + 1. napon teljesen zárt volt a méhszáj és fent volt még a baba feje, a hegemet pedig 2 mm-esnek mérte (ez azért nem tetszett, mert 3 nappal előtte még 3-3 és fél mm volt), így innentől a műtétre készültünk. Még egy utolsó próbálkozásom volt, hogy legalább egy picit engedjenek előtte vajúdni, az orvosom rábólintott, így átkerültünk a vajúdóba, és vártuk az oxitocinos infúziót. Itt találkoztam több szülésznővel is, az egyikőjük foglalkozott velem hosszabban, tőle tudtam meg, hogy az őrzőből apának majd el kell mennie, nem tud majd a kislányunkkal maradni, na ekkor fogytam el teljesen, úgyhogy elsírtam magam amiatt, hogy muszáj lesz egyedül lennie majd a kislányomnak nem sokkal a születése után, amíg én egyedül képes nem leszek ellátni őt. A szülésznő nagyon kedves volt, vigasztalt és győzködött, hogy ennek a szeparációnak nincs akkora jelentősége, minden rendben lesz, a csecsemősök majd vigyáznak rá… Az egyéb előkészítések után az oxitocinos fájáskeltésről is beszélgettünk, és végül azzal kapcsolatban is meggyőzött, hogy inkább tekintsünk el tőle, mert a 39. hét után már nincs jelentősége, nincs különbség a babák adaptációjában akár volt vajúdás, akár nem. Ezzel igazából az orvosom is egyetértett (csak az én kérésemre hagyta volna a vajúdást, úgyhogy végül fájások nélkül toltak a műtőbe. A műtét maga a korábbi sürgősségi császáromhoz képest kicsit végül kellemetlenebb lett, mert csak másodjára és feljebb tudtak megszúrni a spinális érzéstelenítéshez, így mellkasi fájdalmaim is lettek, de most már utólag mondhatom, hogy a regenerációm gyorsabb volt, mint az előző császár után. Lilla gyönyörű és egészséges baba, jó volt hallani, hogy erős hangon felsírt a kiemelés után, és mehetett is apához szőrkontaktra. Utána aranyórát is kaptunk az őrzőben, ahol egyből sikerült a szopizás is. Utána az orvosom is meglátogatott, és kedves volt, mert mondta, hogy ez volt a jó döntés, mert pár sejtsornyi vastagságú volt a hegem, és át lehetett látni rajta, szóval kár lett volna kockáztatni a hegszétválást (hát ezt már nem tudjuk meg, hogy szétvált volna-e, de igyekszem hinni neki és elfogadni, hogy így alakult). A klinikán 48 órát töltöttünk, ezalatt minden dolgozó, akivel találkoztam kedves volt, amiért nagyon hálás vagyok. A körülmények azért nem olyanok, mint egy magánklinikán (én igazából a családi szobát hiányoltam), de nálunk a vbac-terv miatt a biztonság volt a fő szempont, ami egy váratlan komplikáció esetén egy állami klinikán PIC-cel a legmagasabb szintű.
A jóga a műtét után is nagyon hasznosnak bizonyult, mert a hosszanti hasizmaim hiányában minden más izmomra nagy szükségem volt, hogy el tudjam látni magamat, a babámat, és sikeres legyen a szoptatás is. Arra nagyon büszke vagyok, hogy még a bent töltött idő alatt beindult a tejem, és Lilla végül semmilyen pótlásra nem szorult. Biztos vagyok benne, hogy a gyors regenerációban is fontos szerepe volt a szülés előtti mozgásnak. A szülésfelkészítő pedig nagyon jó közös élmény volt a férjemmel, megerősítő volt, és hozzá is közelebb hozta a várandósság és a szülés misztikumát, amiért nagyon hálásak vagyunk neked! És ami még nagyon szuper, és hozzád kötöm, az a hintafotel, ami a szoptatáshoz/ringatáshoz a legcsodálatosabb eszköz. ??
Ha minden jól megy, nemsokára találkozunk a babás jógaórán!
Nóri”

Kövess minket a Facebook-on!